Jaszin sejk a hetvenes években importálta Gázába az egyiptomi Muzulmán Testvériség mozgalmat, mely szociális szolgáltatásai révén fokozatosan az Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet riválisává vált. A szekuláris PFSZ aktivisták és a radikális iszlamisták összecsapásai mindennapossá váltak Gázában, majd a nyolcvanas években átterjedtek Ciszjordániára is. Ezekbe a harcokba az izraeli hatóságok nem avatkoztak be.
1984-ben a sejket letartóztatták az izraeliek, miután az egyik mecsetben szervezetének fegyverraktárára bukkantak. Mivel kihallgatóinak azt vallotta, hogy a fegyvereket nem a zsidó állam, hanem a PFSZ ellen kívánta felhasználni, hamarosan szabadon bocsátották.
Amikor 1987-ben Jaszin szellemi vezetésével megalakult a Hamasz, és deklarálta a zsidó állam elleni élet-halálharcot, a dzsihádot, az izraeli vezetés továbbra is a PFSZ elleni természetes szövetségesként számolt vele. Rendszeres konzultációik során még az akkori izraeli hadügyminiszterrel, Jitzak Rabinnal is volt alkalmuk egyeztetésre.
A kapcsolat 1989-ben szakadt meg, amikor az iszlamisták első ízben támadtak izraeli célpontokat, és megöltek két katonát. Jaszint letartóztatták, és 400 Hamasz aktivistát dél-Libanonba toloncoltak, amivel sikeresen megalapozták a korábban egymástól elszigetelt Hezbollah és a Hamasz máig gyümölcsöző együttműködését.
Ezután jött a fordulat, amelyben a korábbi közös ellenség, a PFSZ vált Izrael tárgyalópartnerévé, és amely az oslói békefolyamatként elhíresült kudarchalmazhoz vezetett. A radikális iszlamizmus magja azonban akkorra már mély, visszafordíthatatlan gyökeret eresztett a palesztinai arab lakosság körében.
Pedig egy mérsékelt arab imám már a hetvenes években figyelmeztette Izraelt a Muzulmán Testvériség támogatásának kockázataira: “20-30 év múlva nagyon meg fogjátok ezt bánni.”
Az izraeliek véres tapasztalatok árán tanulták meg, hogy igaza volt, de a világ többi része számára csak napjainkban kezdődik a 20-30 tanulóév.
Utolsó kommentek